Pénteken beszóltam kollégáknak, hogy akkor ma inkább nem megyek. Nem konkrétan a vadiúj projektem miatt, volt egyéb bajom elég. Egész jól lehoztam a napot, megálltam, hogy elsétáljak cigiért és a lejmolást is...legalábbis hajnal háromig, akkor a szomszédtól kértem egyet, de ezzel is elégedett…

4 napja kezdtem, szerdán.  Mindig a reggeli cigi a legnehezebb. Korábban, amikor tétova és mondhatni spontán kísérletet tettem a nemcigizésre, megfigyeltem, hogy a reggeli első elhagyás a legnehezebb, Az fáj, gyötör, tönkreteszi az egész napot. Az összes többit a nap folyamán könnyebben tudtam…

Ez a blog magamnak készül. Mert majd szeretném később látni a folyamat későbbi pontján, hogy miről mit gondoltam korábban.  Miért szokok le? Sok érv van mellette. Pénz, hogy szarul vagyok tőle, nem akarok fulladozva meghalni, büdös vagyok, tönkreteszi a fogakat... de leginkább mert már rohadtul…