Ez a blog magamnak készül. Mert majd szeretném később látni a folyamat későbbi pontján, hogy miről mit gondoltam korábban. 

Miért szokok le? Sok érv van mellette. Pénz, hogy szarul vagyok tőle, nem akarok fulladozva meghalni, büdös vagyok, tönkreteszi a fogakat... de leginkább mert már rohadtul idegesít. Elsőre az idegesít, hogy felesleges butaság és hiábavalóság. Most meg már az idegesít, hogyha ezzel tisztában vagyok, akkor miért nem tudok tenni ellene.

Szóval felidegesített annyira, hogy végig akarom nézni az elmém különböző részei közötti meccset: Bal sarokban a vágyak, a miért ne, a carpe diem életérzés megtámogatva a cigeratta függőségével, piros sarokban pedig az akaraterő és a logika (és a sajt) vállt vállhoz kezdve fognak küzdeni. A carpediem és a logika erőssége lesz a döntő úgy érzem.   

Hogy jönnek ide a sajtok? Úgy hogy éhes vagyok. Hasonló tapasztalattal rendelkezők ebből kitalálhatták, hogy a folyamat már kicsit korábban elkezdődött. 4 nap késésben vagyok az írással. Persze a legszívesebbek csokit ennék, gondolom valahogy hasonlóan hathat a jutalmazási központra az agyamban, mint a cigi, de szeretném az amúgy nem vészes súlyproblémáimat lehetőleg nem ezzel a kísérlettel vészessé tenni. Amúgy se eszek kevés csokit, de 300gos egészmogyorós milka, némi belga kézipraliné meg egy két random nasi után úgy gondoltam, hogy ez nem jó irány. Szóval az új irány a sajt meg a hideg víz....a titkosnak szánt csodafegyverem pedig az olíviabogyó lesz.