Pénteken beszóltam kollégáknak, hogy akkor ma inkább nem megyek. Nem konkrétan a vadiúj projektem miatt, volt egyéb bajom elég. Egész jól lehoztam a napot, megálltam, hogy elsétáljak cigiért és a lejmolást is...legalábbis hajnal háromig, akkor a szomszédtól kértem egyet, de ezzel is elégedett vagyok. Szombat napközben is jól sikerült, de este városozás a program. Gondolkodtam a stratégián, hogy a vacsit cigi nélkül vagy limitált példányszámmal hozzam le... arra jutottam, hogy egy darab nélkül az szenvedés lesz, akkor inkább itthon kéne maradni. 4 szál lett végül, 1 üveg bor mellé, a maradékot odaadtam az első hajléktalannak, aki dohányzott. El tudom képzelni, hogy holnap reggel ott kuncsorgok nála... (és a következő blog címe is megvan...boroff)

Persze egyet még eltettem mielőtt odaadtam volna. Azt most szívtam el, de csak azért, hogy ne kelljen holnap reggel az elsőn gondolkodnom, hogy mi legyen. Amúgy se lesz egy egyszerű nap. Leszokni úgy kéne, hogy az ember bezárkózik egy szobába két hétre, dohányosok nélkül, ha mindenki blázol, az felesleges nehezítő körülmény. Mintha a nézők beugrálnának a bal saroknak segíteni. 

Bár... egyszer volt egy komolyabb leszokási kíséletem, kb 15 éve. Akkor 3 hónapig egyáltalán nem gyújtottam rá, és az sem zavart, hogy póker"verseny" közben vagy nyolcan dohányoztak mellettem. Régi "szép" idők, amikor még lehetett a  kocsmákban cigizni.... az utóbbi évek legjobb döntése volt, hogy ezt betiltották.