Pénteken beszóltam kollégáknak, hogy akkor ma inkább nem megyek. Nem konkrétan a vadiúj projektem miatt, volt egyéb bajom elég. Egész jól lehoztam a napot, megálltam, hogy elsétáljak cigiért és a lejmolást is...legalábbis hajnal háromig, akkor a szomszédtól kértem egyet, de ezzel is elégedett vagyok. Szombat napközben is jól sikerült, de este városozás a program. Gondolkodtam a stratégián, hogy a vacsit cigi nélkül vagy limitált példányszámmal hozzam le... arra jutottam, hogy egy darab nélkül az szenvedés lesz, akkor inkább itthon kéne maradni. 4 szál lett végül, 1 üveg bor mellé, a maradékot odaadtam az első hajléktalannak, aki dohányzott. El tudom képzelni, hogy holnap reggel ott kuncsorgok nála... (és a következő blog címe is megvan...boroff)

Persze egyet még eltettem mielőtt odaadtam volna. Azt most szívtam el, de csak azért, hogy ne kelljen holnap reggel az elsőn gondolkodnom, hogy mi legyen. Amúgy se lesz egy egyszerű nap. Leszokni úgy kéne, hogy az ember bezárkózik egy szobába két hétre, dohányosok nélkül, ha mindenki blázol, az felesleges nehezítő körülmény. Mintha a nézők beugrálnának a bal saroknak segíteni. 

Bár... egyszer volt egy komolyabb leszokási kíséletem, kb 15 éve. Akkor 3 hónapig egyáltalán nem gyújtottam rá, és az sem zavart, hogy póker"verseny" közben vagy nyolcan dohányoztak mellettem. Régi "szép" idők, amikor még lehetett a  kocsmákban cigizni.... az utóbbi évek legjobb döntése volt, hogy ezt betiltották.

4 napja kezdtem, szerdán. 

Mindig a reggeli cigi a legnehezebb. Korábban, amikor tétova és mondhatni spontán kísérletet tettem a nemcigizésre, megfigyeltem, hogy a reggeli első elhagyás a legnehezebb, Az fáj, gyötör, tönkreteszi az egész napot. Az összes többit a nap folyamán könnyebben tudtam kezelni, de azt nem...gondolom a 4-5 óra alatt felgyülemlő hiány miatt.

Szóval szerdán reggel egy volt a dobozban. Az elszívtam, és munkába indulva nem vettem. Lejmoltam egy hegyilevegőt ismerőstől indulás előtt. Fura volt nem cigizni a busz felé sétálva vagy várakozás mellé, vagy a melóhelyre belépés előtt, de igazából erőlködni sem kellett ezeken. Az ebéd már neccesebb volt, de a várakozásaimhoz képest még ez is könnyen ment. Délután már kicsit gyakrabban jutott eszembe, mint amennyi még komfortos lett volna, de sebaj. Munka után felugrottam apámhoz, aki persze cigizik. gyorsan el is szívtam két szálat. Aztán vettem is egy dobozzal, és aznap este és csütörtökön egész nap - bár kb. felére csökkentett adagot - de folyamatosan szívtam. A doboz egy része ment ismerősnek, én pedig elgondolkodtam, hogy a bal sarok elég erősen indít, simán padlóra küldte a pirosat az első menet második felében, így nem lehet tovább halasztani az alapvető kérdés eldöntését: mikor győz a piros sarok? Teljes leszokás? nap 4 szál? napi 10 szál? mennyi idő alatt?

Bár a napi x szál csábítóan hangzik, valószínűleg tévút. Az csak a csata, pontosabban háború folyamatos meghosszabbítását jelentené: Ne legyen x+1, majd 2, majd... az eredeti állapot. Ha x szál a cél most, akkor lehet a csatát nyeri a piros sarok.... de a háborút tuti a bal fogja. 

Bocs pirosak, mindent vagy semmit játszunk...

Meddig tart a meccs? Oké, hogy most kezdődik, de 1-1 szál elszívása nem vethet véget azonnal a meccsnek. Az túl könnyű feladás lenne, carpe diem lehozná a meccset. Úgy döntöttem, hogy szeptemberben 40 leszek - mármint ez a döntéstől függetlenül jó eséllyel így lesz - ami 4 hónap. Ha 4 hónap végén nem befolyásolja az életem a cigi (nem szívok naponta, rendszeresen, nem költök rá rendszeresen pénzt), akkor a piros sarkot hozom ki győztesnek. Magyarán 1-1 szál alkalmilag, rendszertelenül belefér. 

Ez a blog magamnak készül. Mert majd szeretném később látni a folyamat későbbi pontján, hogy miről mit gondoltam korábban. 

Miért szokok le? Sok érv van mellette. Pénz, hogy szarul vagyok tőle, nem akarok fulladozva meghalni, büdös vagyok, tönkreteszi a fogakat... de leginkább mert már rohadtul idegesít. Elsőre az idegesít, hogy felesleges butaság és hiábavalóság. Most meg már az idegesít, hogyha ezzel tisztában vagyok, akkor miért nem tudok tenni ellene.

Szóval felidegesített annyira, hogy végig akarom nézni az elmém különböző részei közötti meccset: Bal sarokban a vágyak, a miért ne, a carpe diem életérzés megtámogatva a cigeratta függőségével, piros sarokban pedig az akaraterő és a logika (és a sajt) vállt vállhoz kezdve fognak küzdeni. A carpediem és a logika erőssége lesz a döntő úgy érzem.   

Hogy jönnek ide a sajtok? Úgy hogy éhes vagyok. Hasonló tapasztalattal rendelkezők ebből kitalálhatták, hogy a folyamat már kicsit korábban elkezdődött. 4 nap késésben vagyok az írással. Persze a legszívesebbek csokit ennék, gondolom valahogy hasonlóan hathat a jutalmazási központra az agyamban, mint a cigi, de szeretném az amúgy nem vészes súlyproblémáimat lehetőleg nem ezzel a kísérlettel vészessé tenni. Amúgy se eszek kevés csokit, de 300gos egészmogyorós milka, némi belga kézipraliné meg egy két random nasi után úgy gondoltam, hogy ez nem jó irány. Szóval az új irány a sajt meg a hideg víz....a titkosnak szánt csodafegyverem pedig az olíviabogyó lesz.